Lenhardt György festőművész és régész

Az alábbi írás a www.tata.hu honlapról való Dobos Szilvia tollából.

"Névnapi emlékezés a Lenhardt Villában

Tizenkettedik éve már, hogy április hónapban György napján a Lenhardt villában, Dunaalmáson rendkívüli történelemórán vesznek részt a Csokonai Általános Iskola hetedik osztályos tanulói, ahol az 1901-ben született festőművész, régész és helytörténész életével és munkásságával ismerkedhetnek meg a gyerekek.

E szép, hagyományápoló esemény kezdeményezője Lenhardt György unokahúga Szakál Dénesné Csala Csilla és férje Szakál Dénes. Ez évben Horváth Anikó osztályfőnökkel érkezett tizenöt tanítványa az 1905-ben vásárolt, s azóta bővített Nagy Kornél téri villába, ahol az első emeleti hatalmas verandán már terített asztal várta a kis vendégeket, s ahonnan csodálatos panorámaként látható a Duna, s a református templom tornya. Mint minden esztendőben, ezúttal is Pál Istvánné Erzsike ismertette a művész életútját, aki az ötgyermekes szíjgyártó Lenhardt Mihály és Dékán Mária házasságából született Észak-Komáromban. A Bencés gimnáziumból Budapestre kerülve végezte el az Iparművészeti Főiskolát. Alig 23 évesen a Komáromi Jókai Egyesület Szépművészeti Osztályának alapító tagja. Az 1924-ben megrendezett komáromi tárlaton 17 képével már Dunaalmás szerelmeseként jelenik meg. Erről tanúskodik az Almási táj, Napnyugta a szigeten, Pince a hegyoldalon, Almási szakadék című képe is. Biblikus témájú képei közül a Hegyibeszéd című műve a Műcsarnokban is látható volt 1926-ban. A még látható képek megtekintése után mutatta be a történelem szakos Pál Istvánné tanárnő a régész Lenhardt Györgyöt, aki sógora dr. Kállay Ödön bíztatására és segítségével kezdte el a régészeti leletek gyűjtését, amelyek egy része a ma is meglévő honfoglalás kori temetőből, másrészt a Dunaalmáson építkező lakóktól származik. Egyes darabjai a tatai Kuny Domokos Múzeumban, és Budapesten a Nemzeti Múzeumban találhatók. A nagy figyelemmel végighallgatott előadás után a gyerekek kézbe vehették az illatszertartó üvegeket, azaz fibulákat, a mamutfogat, a lándzsahegyet, a pattintott követ, majd a csiszolt kőkorszakból származó marokkövet, szakócát, a kőekét, s a több ezer éves kerámiákat, melyek ún. szalagtechnikával készültek. Végül a bronz és rézkor néhány régészeti leletével ismerkedtek. Lenhardt György tollából látott napvilágot 1942-ben a Dunaalmás című könyv. A festő, a régész a helytörténész, a tudomány és kultúra képviselőjéről nevezték el a község könyvtárát.

E délelőtt megmutatta, nem mindegy, milyen emléket állítunk utódainknak, az utókornak. Végül a terített asztalok megteltek hatalmas süteményes tálakkal megrakott finomságokkal, mert már az is hagyomány, hogy Csilla néni, Dénes bácsi a Dunaalmási Baráti Kör segítségével megvendégeli a tanulókat. Teszi ezt a ház asszonya, úgy is, mint a baráti kör örökös, tiszteletbeli elnökhelyettese."